A szabadság kiadásának és kivételének szabályai. Mit tehet és mit nem a munkáltató?
A szabadság kiadásának kereteit a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény fekteti le. A jogszabály úgy rendelkezik, hogy a munkavállalót megillető szabadságot főszabály szerint az esedékes évben szükséges kiadni. A tárgyévi szabadnapok kiadása tehát elsősorban a munkaadó kötelezettsége, ami szigorúan véve azt jelenti, hogy – évi hét munkanap kivételével – a szabadságot nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltató adja ki.
Optimális esetben a szabadságok éves tervezése a munkáltató és a munkavállaló egyeztetésével történik, ettől függetlenül bármikor előállhat nem várt helyzet, amikor a dolgozónak szabadnapot lenne szükséges kivennie. (Mint ahogy a munkáltató vonatkozásában és alakulhat úgy, hogy rendkívüli szabadságot rendelne el.)
Ha hátrébb lépünk egy pillanatra a jogi szövegkörnyezettől, és megpróbáljuk az egészet hétköznapi nyelvre lefordítani, akkor azt mondhatjuk, hogy két érdek áll fent. Először is a munkáltató szeretne rálátni a szabadságok kivételére, a munkavállaló pedig minél inkább maga rendelkezni a távolléteiről. Érthető, hogy előbbi nem szeretné, hogy az egész kollektíva egyszerre menjen szabadságra, hiszen akár egy egész üzem működése kerülhetne veszélybe. Utóbbinak pedig például befizetett külföldi nyaralása lehet valamelyik nyári hónapra.
Tehát ezt a két érdeket kell valahogy közös nevezőre hozni, és ezt próbálja szabályozott mederbe terelni a munka törvénykönyve.
Kifizethető, megváltható-e a szabadság?
A munkavállalónak járó szabadság pénzbeli megváltására a munka törvénykönyve szerint csupán a munkaviszony évközben történő megszűnése esetén van lehetőség. A fő szabály az, hogy a munkáltatónak lehetőség szerint az esedékesség évében és természetben szükséges kiadnia a szabadságokat (tehát nem pénzzel vagy egyéb juttatással megváltani).
Egyes esetekben azonban ettől el lehet térni, és a munkáltató a szabadságok meghatározott részét kiadhatja a következő évben is. (Erre jó példa, hogy az év végén megkezdett szabadságok egyes esetekben átnyúlhatnak az új évre is, illetve amennyiben a munkaviszony október 1-jén vagy azt követően indult meg, a munkáltató a következő év március 31-ig adhatja ki a szabadságokat.)
A szabadság kiadásának különleges esetei
A munka törvénykönyve úgy rendelkezik, hogy a munkavállalót életkora okán megillető pótszabadságot, pótszabadságokat a munkáltató a következő esztendő végéig adhatja ki. Ezt azonban a jogszabály a felek előzetes megállapodásához köti.
Mi történik abban az esetben, ha a munkavállaló keresőképtelensége miatt nem adható ki az őt megillető szabadság? A szabadnapok ebben az esetben sem vesznek el, a jogszabály szerint az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül kell kiadni azokat a munkavállalónak.
Természetesen a munkaadónál is előfordulhat vis maior helyzet, ilyen esetben a munkavállalót megilleti a szabadsága átütemezése, vagy halasztott kiadása. A munkáltató rendkívüli gazdasági érdekre hivatkozva, illetve a működését közvetlenül és nagymértékben érintő indok esetén az éves szabadság negyed részét legkésőbb a következő év március 31-ig adhatja ki.
Mint látható a szabadság kiadása egyes meghatározott esetekben átnyúlhat akár a következő évre is, de – ahogy a munka törvénykönyve rámutat – fő szabályként az esedékesség évében szükséges kiadni azokat. A törvényalkotók célja ugyanis az volt, hogy a munkavállaló évente megkapja a lehetőséget a pihenésre és regenerálódásra.
