A bérjegyzék kötelező elemei
Talán nem nagy túlzás kijelenteni, hogy a munkavállalók túlnyomó többsége kizárólag akkor tekint rá a bérjegyzék nevű dokumentumra, amikor valami nem stimmel a bankszámlájára érkezett munkabérével. Pedig a bérjegyzék kiadása törvényi kötelezettség, és annak tartalmára is szigorú megkötések vonatkoznak. Nézzük az egyik legfontosabb, mégis leginkább mellőzött bérügyi iratot, a bérjegyzéket!
A munka törvénykönyve 155. § (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a kifizetett munkabér elszámolásáról a tárgyhónapot követő hónap tizedik napjáig írásbeli tájékoztatást kell adni. Ez azt jelenti, hogy a munkaadónak elszámolási kötelezettsége van a munkavállaló felé a kifizetett keresetét illetően. A tájékoztatásnak pedig olyan módon kell történnie, hogy a munkavállaló követni tudja a levonások jogcímét, a levont összegeket, illetve az elszámolás helyességét.
Ez eddig tiszta sor: a bérjegyzéknek köszönhetően képet kapunk a bruttó és nettó keresetünk alakulásáról, azaz mindazokról a kötelezettségekről, amelyek a keresetünket terhelik, és amelyek levonását jogszabályok határozzák meg.
Miket tartalmaz kötelezően a bérjegyzék?
A fizetésünk mellé kapott bérügyi irat lehet papíralapú, illetve elektronikus. Mivel a munka törvénykönyve csak írásbeli tájékoztatást említ, nem nevesíti a dokumentumot, ezért a köznyelvben a bérjegyzéket fizetési jegyzék, bérlista, bérlap, bérszámfejtési jegyzék, bérelszámoló lap és még ezeregyféle módon ismerhetjük. De bárhogy is hívjuk egy biztos, törvény szerint a munkáltatónak ki kell adnia, és a munkavállaló számára világos és érthetőnek kell lennie.
A bérjegyzék elemei
A dokumentumnak tartalmazni kell mindazokat a tételeket, amelyek alapján a munkavállaló keresete bérszámfejtésre került. Ez a munkabéren felül lehet a túlóra, a prémium, a távolléti vagy táppénzre járó díjazás, a kiküldetés és még egy sor számfejthető tevékenység, ami a kereset bruttó oldalát adja. Ebből jönnek a különböző jogcímen történő levonások, amit a bérjegyzéknek szintén tételesen tartalmaznia kell.
Fontos megjegyezni, hogy itt nem csupán a jogszabályban előírt levonásokat kell feltüntetni (személyi jövedelemadó, nyugdíjjárulék, társadalombiztosítási járulék stb.), de a foglalkoztató által vont tételeket is, így például a munkáltatói kölcsönt.
A bérjegyzék végén annak a nettó összegnek szükséges szerepelnie, ami a munkavállaló részére ténylegesen kifizetésre került. A legtöbb munkaadó feltünteti annak a bankszámlának a számát is, amire az összeg átutalásra került. (Természetesen abban az esetben, ha az alkalmazott rendelkezik számlaszámmal.)
Ezek voltak tehát a jegyzék keresetet és levonásokat, azaz a bruttó és nettó jövedelmet érintő megkötéseket tartalmazó elemei. Ezen felül a munka törvénykönyve a közérthetőségről is rendelkezik, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a munkavállaló számára világosnak is kell lennie, hogy milyen tételt milyen jogcímen kapott, illetve került levonásra.
Miért fontos ez? A bérszámfejtés során számtalan rövidítés és szakzsargon kerülhet használatra, amit a munkavállaló nem feltétlenül tud feloldani. Ugyanakkor ezek dekódolása nem is az alkalmazott feladata: a munka törvénykönyve a 155. § (3) bekezdésében éppen ezért úgy rendelkezik, hogy a bérjegyzéket úgy kell előállítani, hogy a munkavállaló a benne foglaltakat képes legyen visszakövetni.
A bérjegyzék tehát az egyik legfontosabb munka- és bérügyi dokumentum, amit érdemes minden fizetéskor alaposan átvizsgálni.
