Ebédidő ledolgozása – Kötelezhet rá a munkáltató?
Az ebédidő ledolgozása kapcsán rengeteg félreértés, félinformációs és tévhit él a köztudatban, ami gyakran megkeseríti a munkaköri légkört és a főnök-beosztott viszonyt. Elrendelheti a munkaadó az ebédszünet ledolgozását, vagy az törvény adta jogon jár mindenkinek? Nézzük a részleteket!
Mielőtt nyakig merülnénk a témában érdemes megjegyezni: a munka törvénykönyve nem ismer olyan kifejezést, hogy ebédidő. Nem kell megijedni, a munkavégzés alatti pihenő jár, de jogszabály szerint azt munkaközi szünetnek nevezzük. A munkaközi szünet pedig bizonyos körülmények között megilleti a munkavállalót.
Az ebédidő ledolgozása
Akár késhegyre menő vita is kialakulhat egy-egy munkahelyen annak eldöntése kapcsán, hogy az ebédidő ledolgozandó időtartam-e vagy sem. A munka törvénykönyve úgy rendelkezik, hogy a munkaközi szünetet a munkavégzést megszakítva kell kiadni, tehát ez idő alatt nem kötelezhető arra a beosztott, hogy például a cég elektronikus levelezését intézze.
Ugyanakkor a munka törvénykönyve 86. § (3) a) bekezdése kimondja, hogy a készenléti jellegű munkakört kivéve a munkaközi szünet nem munkaidő. Ez az jelenti, hogy az ebédszünet nem számolható el munkaidőként. Ettől függetlenül a munkavállaló javára el lehet térni ettől, tehát a munkáltató dönthet úgy, hogy beosztott ebédidejét beszámítja a munkaidejébe.
Az ebédidő kereteit (akkor is, ha nem kell ledolgozni) érdemes rögzíteni a munkaszerződésben vagy a kollektív szerződésben, így egy sor kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat.
