Felmondási idő

Felmondási idő: Mikor mennyi jár és mik a kötelezettségek?

A felmondási idő egyszerre biztosítja a munkavállaló nyugodt munkakeresését, illetve lehetőséget ad a munkaadónak arra, hogy legyen ideje pótolni a kieső munkaerőt. A felmondást bármelyik fél kezdeményezheti, jóllehet más szabályozások vonatkoznak a munkavállalóra és a munkáltatóra. Nézzük a részleteket!

A felmondási időt a munka törvénykönyve rendezi egységes keretbe, rendelkezése szerint a munkaviszony felmondását mind a munkavállaló, mind a munkáltató kezdeményezheti. A munkaviszony véget érhet:

  • megszüntetéssel (közös megegyezés, felmondás)
  • megszűnéssel (például határozott idejű szerződés lejárta, jogutód hiánya, jogviszony megváltozása).

A felmondás bejelentése és a munkaviszony tényleges megszűnése közötti időszakot nevezzük felmondási időnek. Időtartama alapesetben 30 nap, ami nem kőbe vésett szabály: a kollektív szerződés ennél magasabb időtartamot is előírhat, ám a hat hónapot semmiképpen nem haladhatja meg. (Erre érdemes odafigyelni.)

BÉRSZÁMFEJTÉS, TB ÜGYINTÉZÉS, TANÁCSADÁS

KÉRJEN EGYEDI AJÁNLATOT!

Miért van szükség felmondási időre?

A munkaviszony megszüntetése komoly terhet róhat a munkavállalóra és a munkaadóra egyaránt. Előbbinek meg kell teremteni a nyugodt munkakeresés feltételeit, magyarán azt, hogy zökkenőmentesen tudjon váltani régi és új munkahelye között. Utóbbinak pedig lehetőséget kell biztosítani a kieső munkaerő pótlására, oktatására, felkészítésére.

Koránt sem mindegy azonban, hogy a felmondást melyik fél kezdeményezi. Amennyiben a felmondást a munkáltató indítja meg, akkor a felmondási idő mértékét az határozza meg, hogy a munkavállaló mennyi időt dolgozott a munkáltató alkalmazásában. A munka törvénykönyve 69. § (2) bekezdése kimondja ugyanis, hogy a munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött (a;) három év után öt nappal, (d;) tíz év után huszonöt nappal, (g;) húsz év után hatvan nappal meghosszabbodik.

Fontos aláhúzni, hogy a felmondási idő a munkaviszony részét képzi, így a munkáltatót és a munkavállalót is köti ezen idő alatt a munka- vagy a kollektív szerződés, illetve a munkaviszonyhoz fűződő szabályozások. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalót nem érheti hátrányos megkülönböztetés ez idő alatt, így például maradéktalanul jogosult a bérére. Ugyanakkor a munkavállaló is elvárhatja, hogy a felmondási idő alatt a távozó alkalmazottja tisztességgel végezze a feladatát.

Felmondási idő és felmentési idő, mi a különbség?

A munka törvénykönyve különbséget tesz a felmondási idő és a felmentési idő között. Ez utóbbira kizárólag abban az esetben jogosult a munkavállaló, ha a felmondást a munkáltató kezdeményezte. A jogszabály szerint a munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni.

Miért van szükség felmentési időre? A munkáltatói felmondás rendkívüli változást okozhat az alkalmazott életében, egzisztenciálisan és mentálisan is új kihívások állhatnak elő. A felmentési idő alatt a munkavállalónak lehetősége van állásinterjúkra és próba napokra járnia, magyarán: új munkahelyet keresni a megszűnő helyett. A munka törvénykönyve fontos rendelkezése, hogy a munkavégzés alóli felmentés időtartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg.

A felmondás tehát – kezdeményezze is azt bármelyik oldal – merőben új helyzetet teremt a két szerződésben álló fél számára. Ugyanakkor mind a munkavállalónak, mind a munkaadónak az az érdeke, hogy a váltás zökkenőmentesen és konfliktusok nélkül lefolyhasson.